Lenke két éves. Ha látogatónk jön vagy mi megyünk új helyre, percekig az ölemben ül és megfigyel mindenkit. A játszótéren nem mászik fel a mászókára vagy a csúszdára, ha más is van rajta. Nem szeret farmert venni, vagy cipzáros hátú ruhát. A játszóházban néha félrevonul egy könyvvel. Szuper a humora, és nagy a szókincse. Könnyen ráérez mások hangulatára. Sok mindent észrevesz, amit én nem. Talán ti is ismertek olyan gyereket, aki hasonló beállítottságú. Azt viszont sokan nem tudják, hogy a legtöbb ilyen gyerek (és felnőtt) sokkal több ingert fogad be a külvilágból, mint az átlag, ez okozza a néha szokatlan, máskor nagyon is szerethető viselkedését. Az alábbi interjúban Kövesdi Eszter pszichológus-coach mesélt a szuperérzékenységről és arról, hogyan kapcsolódhat az Egyszerűbb gyermekkorhoz.

Ismeritek a szuperérzékenység fogalmát? Én nagyon hálás vagyok, hogy egy barátnőm már jóval Lenke születése előtt mesélt nekünk erről a személyiségvonásról, ami minden ötödik embernél megtalálható, köztük a páromnál és, mint utóbb kiderült, a kislányomnál is. Ugyanis óriási megkönnyebbülés és segítség, ha felismerjük magunkban vagy gyermekünkben ezt a vonást, mert rengeteg mindent megmagyaráz – ezt saját tapasztalatból mondom. Ha tudjuk, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, ha el tudjuk fogadni, figyelembe venni és szeretni ezt a tulajdonságot, az egész életünk megváltozik.

Ezért örültem nagyon, amikor megismerkedtem Kövesdi Eszterrel, aki pszichológusként és coachként, illetve szuperérzékenyként küldetésének tartja, hogy minél szélesebb körben elterjedjen ez a fogalom és az érintettek tudják, hogy van hová fordulniuk kérdéseikkel. Beszélgetésünk során megerősítést nyert, amit saját tapasztalataim alapján már eddig is sejtettem: az Egyszerűbb gyermekkor módszere is nagyon nagy segítség lehet a szuperérzékeny gyerekeknek és családjuknak, hiszen ők sokkal hamarabb érzik a túlterhelés hatásait. Így arra is rájöttünk, hogy munkánk remekül kiegészíti egymást: míg Eszter a lelki oldalról tudja támogatni ezeket a családokat, én a kiegyensúlyozottabb hétköznapok megteremtésében segítek.

Mit jelent a szuperérzékenység? Miről ismerhető fel? Hogyan alakul ki?

A szuperérzékenység vagy más fordításban hiperszenzitivitás nem más, mint egy velünk született hajlam, melynek köszönhetően az agyunk és tulajdonképpen az egész testünk egy olyan különleges ingerfeldolgozási képességgel rendelkezik, hogy a külvilágból érkező összes információt észleljük, befogadjuk és a lehetőségeinkhez mérten fel is dolgozzuk azt.

Leginkább a gyerekek esetében szembetűnő ez, hiszen ők még nem rendelkeznek annyi tanult viselkedésformával, mint a felnőttek. Így nagyon kiugró jellemző náluk, hogy élénk képzelőerővel rendelkeznek, nem szeretik a hangos helyeket, a „szúrós” ruhákat, ugyanakkor nagyon megfontoltak, elővigyázatosak, hogy csak egy-két jellemző példát említsek. Sajnos sokan még mindig könnyen rámondják egy gyerekre, hogy ijedős, félénk, visszahúzódó, holott „csak” szuperérzékeny.

(Ha kíváncsi vagy, hogy a Te gyermeked is szuperérzékeny-e, olvasd el Eszter cikkét a témában!)

Mivel a szuperérzékenység egy idegrendszeri sajátosság, ezért genetikailag öröklődik, azaz az egyik szülő biztosan szuperérzékeny, ha nem mindkettő. Ugyanakkor úgy, ahogy nincs két egyforma ember sem, nincs két egyforma szuperérzékeny ember sem, mivel az alkati sajátosságokért is többféle gén felelős. Mivel Elaine N. Aron, akitől a fogalom származik, csak 1991-ben kezdte kutatni a témát, sokan a mai napig nem tudnak a szuperérzékenységet, mint személyiségvonás létezéséről, holott a népesség 15-20%-a valószínűsíthetően szuperérzékeny.

Sokaknak azért nem tetszik ez az elnevezés, mert úgy hangzik, mintha egy betegség lenne. Valóban az?

Ahogy ezt már a fentiekben többször is hangsúlyoztuk, te is és én is, ez egy személyiségvonás. Sokan félnek attól, hogy elriasztja az embereket a megnevezés, így inkább „fokozott érzékenység”-ként emlegetik. A legtöbb szuperérzékeny átlag feletti intelligenciával, intuícióval, kreativitással és képzelőerővel bír, mégis sokan, a nem megfelelő körülmények, környezeti hatások miatt inkább csak a hátrányait érzik és úgymond elveszítik ezt a különleges képességüket. Fontos, hogy azok, akik szuperérzékenyek, csak nem tudtak róla, visszaszerezzék az önbecsülésüket, azáltal, hogy rávilágítunk, milyen különleges képesség a szuperérzékenység és véletlenül sem betegség.

Mit értesz „nem megfelelő körülmények” alatt?

Humángenetikai kutatások sora bizonyítja, hogy ugyan fontosak a genetikai adottságok is, amivel születünk, de legalább ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb az a környezet, amibe beleszületünk. És mivel a szuperérzékenység genetikailag meghatározott, már csak a környezeten múlik, hogy egy szuperérzékeny a képességeinek megfelelő életet élhessen. Környezet alatt értem a szülőket, akiknek a legnagyobb szerepük van a nevelésben, de ugyanide sorolhatóak a kulturális adottságok is. Egy szuperérzékeny esetében meghatározó a szülőkkel való kapcsolat, azaz a kötődési mintázat. A biztonságos kötődés kialakulásához elengedhetetlen számukra egy nyugodt, támogató környezet, amit legtöbbször az anya képvisel. De ugyanígy a környezeti tényezőkhöz sorolható a természet közelsége is, mivel egy szuperérzékeny számára rendkívül fontos, hogy csökkentsük az őt érő ingereket. A szuperérzékenyek a természetben megnyugodnak és fellélegeznek.

Elaine N.Aron megfigyelései szerint régen jellemzően az érzékenyek közül kerültek ki a tudósok, ügyvédek, orvosok, tanárok, művészek és egyéb tanácsadói vagy segítő szakma képviselői. Sajnos ez manapság egyre kevésbé van így, köszönhetően a kultúra változásainak. Míg a keleti, kollektivista kultúrákban az érzékenység pozitív jelzőkkel társul, addig a nyugati, individualisztikus berendezkedésű társadalmakban egyre inkább azok érvényesülnek, akik a rövid távú érdekeket szem előtt tartva agresszívan törnek hatalomra. Ezzel szemben egy szuperérzékenynek fontos a nyugodt környezet, ahhoz, hogy jól átgondolt döntéseket tudjon hozni és szemben a rövid távú, látványos intézkedésekkel, számukra fontos a minőségi munkavégzés, ami jellemzően hosszabb távon kifizetődő.

Mire kell figyelni egy szuperérzékeny gyereknél?

Mivel a szuperérzékenyek a külvilágból érkező minden ingert befogadnak, sokkal könnyebben túltelítődnek és kifáradnak. Ráadásul az információkat nem csak agyi szinten dolgozzák fel, hanem a gerincvelői idegek is érintettek a folyamatban, így a reflexeik is jobbak általában, viszont pont emiatt érzékenyebbek a fájdalomra is, a gyógyszerek hatásaira, immunrendszerük is sokkal reaktívabb, így az allergiára is hajlamosabbak. Továbbá a szuperérzékenyek általában stresszesebbek, szorongóbbak és ezért esetükben a depresszió is gyakrabban előfordulhat.

Hogyan segíthet ebben az egyszerűsítés?

Egy szuperérzékeny gyerek esetében az egyszerűsítés „szabályai” fokozottan érvényesek. Hiszen nagyon fontos arra figyelnünk szülőként, hogy ne ingerlődjön túl a gyerekünk, egyszerre csak annyi információt és ingert adjunk számára, amit biztonságosan fel is tud dolgozni. Mindemellett a keretek betartásával pedig biztonságos, kiszámítható környezet tudunk számára biztosítani.

(Valójában az Egyszerűbb gyermekkor szerint minden gyermeknek szüksége van a nyugodt, kiszámítható környezetre. De a legtöbb gyerek sok ingerrel megbirkózik a felszínen és a túlterheltség talán csak néhány „kellemetlen” szokásban jelentkezik, mint például a kiborulások a reggeli indulásnál, vagy hogy nem tud önállóan játszani. A szuperérzékenyek, mivel hamarabb telítődnek, sokkal extrémebben tudnak reagálni, mint az átlagos gyerekek. Gondjaik lehetnek az alvással, stresszesebbek lehetnek, (még) nehezebben kezelik az új helyzeteket – ezek a saját tapasztalataim is. Ezért, bár a legtöbb gyerek pozitívan reagál és kiegyensúlyozottabbá válik, gyakran a szuperérzékeny gyerekek életében a leglátványosabb a változás. Az Egyszerűbb gyermekkor éppen a fent említett nyugodtabb, kiszámíthatóbb közeg megteremtésére törekszik. Ezt a fizikai környezetben, az időbeosztásban, az információk és a képernyők terén, illetve a ritmus, rituálék bevezetésével valósítjuk meg. Én Egyszerűbb gyermekkor tanácsadóként gyakorlati ötletekkel, tapasztalatokkal tudom támogatni azokat, akik szeretnék egyszerűsíteni a hétköznapokat. – Ági)

Te miben tudsz segíteni a Hozzád fordulóknak?  

Egyrészt szeretném, hogy minden szuperérzékeny megtalálja a helyét a világban, amit sosincs késő elkezdeni. Mivel a szuperérzékenység viszonylag új kutatási terület, sok felnőtt csak most szembesülhet vele, hogy eddig egy olyan életet élt, amit nem neki találtak ki, mégis igyekezett az elvárásoknak megfelelni. Célom, hogy tudatosítsam a szuperérzékenyekben, hogy ők mennyire értékes tagjai a társadalomnak és megmutassam nekik, hogy igenis van helyük ebben a világban, csak meg kell találni azt a környezetet, ami ideális számukra ahhoz, hogy teljes életet élhessenek, mind a magánélet, mind a munka területén.

A szuperérzékeny gyerekek szülei esetében pedig azt szeretném tudatosítani, hogy lássák meg a gyerekükben rejlő tehetséget és megmutatom nekik, hogy milyen nevelési módszerekkel, megoldásokkal tudnak a leginkább hozzájárulni ahhoz, hogy gyerekük adottságai a lehető legteljesebben kibontakozhassanak.

Mi a jó oldala annak, ha gyermekünk szuperérzékeny?

Elaine N. Aron példája szerint régen voltak a királyok és a tanácsadóik, jellemzően a papok. Ez utóbbi tábort erősítik a szuperérzékenyek. Rendkívül intelligensek, bölcsek, empatikusak, intiutívak, kreatívak és még hosszan sorolhatnám. Aron kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy Csajkovszkij és Lincoln is szuperérzékeny volt, bár ez a fogalom akkor még nem létezett. Innen is látszik, hogy micsoda tehetség lakozik egy szuperérzékeny gyermekben, csak nem mindegy, hogy milyen környezetben nevelkedik. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry is írja a Kis hercegben: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” A szülői felelősség egy szuperérzékeny gyerek esetében pedig még hatványozottabb.

Ha a tágabb családunkban, ismerősi körünkben van egy szuperérzékeny gyerek, mivel segíthetünk a legtöbbet neki és a családjának?

Véleményem szerint nagyon fontos a tudatosítás. Az, hogy megértessük a családtagokkal, hogy ha például nem akar mászókára mászni, mert óvatos, akkor ennek örüljünk, ahelyett, hogy erőltetnénk csak azért, hogy hasonlítson a többi „normális” gyermekhez. Mind az óvónők, mind a pedagógusok esetében fontos, hogy tisztában legyenek a szuperérzékenység fogalmával és jelentésével, mivel sajnos sokan felszíni hasonlóságok alapján olyan címkéket ragasztanak a gyerekre, amivel egy életre megbélyegzik. Gondolok itt többek között a hiperaktivitásra, figyelemzavarra vagy akár az Asperger-szindrómára.

Ha csak egy tanácsot adhatnál a szuperérzékeny gyerekek szüleinek, mi lenne az?

Ne akarjunk átlagos gyereket nevelni egy átlag feletti képességű gyerekből!

Szuperérzékeny gyerekek