Mi a különbség, a szuperérzékenység és a szenzoros feldolgozási zavar, a figyelemzavar és az Asperger-szindróma között? Hogyan ismerhető fel?

Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy a szuperérzékenység szó hallatán rögtön a szenzoros feldolgozási zavarra gondolnak, hiszen a szenzorosságnak is vannak túlérzékeny „tünetei”, így aztán egyből arra következtetnek, hogy a túlérzékeny szót csupán felcseréltem szuperérzékenyre. Nem, nem erről van szó!

Olyan esettel is már sokszor találkoztam, hogy bizonyos szakemberek a gyerek megszokottól eltérő személyiségét, ismeret hiányában, „figyelemzavaros” vagy akár „enyhén autisztikus” címkékkel látják el. Holott lehetséges, hogy a gyermek nem figyelemzavaros, nem is Asperger-es, csupán a személyisége szuperérzékeny.

Sokan fordulnak hozzám amiatt is, hogy szakvéleményt kérnek a szuperérzékenységről. És mindenkinek el is szoktam mondani, hogy mivel ez nem betegség, magáról a személyiségről nem szokás szakvéleményt adni és felesleges egy újabb címkét ráakasztani a gyermekre. Aron tesztje alapján minden szülő, saját maga képes eldönteni, hogy a gyermeke szuperérzékeny-e vagy sem és ha úgy gondolja, hogy nem minden „tünet” magyarázható a szuperérzékenységgel, akkor érdemes szakvéleményt kérni.

A szuperérzékenység megkülönböztetése

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy bár a szuperérzékenység genetikailag örökölhető, ez csupán egy személyiségvonás, nem pedig betegség. Ezért is van, hogy sok pszichológus sem ismeri még a fogalmat és mikor felkeresik őket szakvéleményért, hajlamosak a már ismert kategóriák valamelyikébe besorolni az adott személyt egy életre megbélyegezve a gyermeket.

A szuperérzékenységet leggyakrabban a figyelemzavarral, az Asperger-szindrómával, illetve a szenzoros feldolgozási zavarral (SPD) keverik össze.

             A szuperérzékenység és a figyelemzavar

A szuperérzékenyek, épp úgy, mint a figyelemzavarban szenvedők hajlamosak elkalandozni. De talán ez az egy dolog, ami közös bennük. A szuperérzékenyek ugyanis néha olyan mélyen elmerülnek a gondolataikban, hogy nem is veszik észre a körülöttük lévőket. Ugyanakkor képesek döntéseket hozni, összpontosítani és előre gondolkodni. Néha csak azért érzik úgy a szuperérzékenyek, hogy nem tudnak koncentrálni, mert annyira túltelítődnek a körülöttük lévő ingermennyiségnek köszönhetően, hogy inkább az agyuk automatikusan kikapcsol, egyfajta önvédelmi mechanizmusként. Ahhoz, hogy egy szuperérzékeny koncentrálni tudjon, sokkal nagyobb energiákat kell megmozgatnia, így körülbelül a nap felére fárad el annyira, mint egy nem szuperérzékeny a nap végére. Ehhez képest egy figyelemzavaros gyermek még kipihent állapotában is nehezen fókuszál bármire is.

               A szuperérzékenység és az autizmus

Leggyakrabban azzal találkozom, hogy egy szuperérzékeny gyereket enyhén autistának diagnosztizálnak. Holott a szuperérzékenység pont az ellenkezője az autizmus legfőbb tünetének, a kommunikáció hiányának. Az autista csecsemők nem mosolyognak, nem veszik fel a szemkontaktust és nem utánoznak arckifejezéseket. Ezzel szemben egy szuperérzékeny csecsemő jellemzően már két-három hetes korában felveszi a szemkontaktust és édesanyja szinte minden rezdülésére reagál.

Asperger-szindróma

         Az Aspergeres gyerekek szeretnének ugyan kommunikálni, de nem nagyon értik a célzásokat, a non-verbális jeleket. Ehhez képest egy szuperérzékeny gyerek nagyon is tudja, hogy mikor kell hallgatni és mikor nem, és nagyon kifinomult a humoruk. Leginkább az átlag feletti intelligencia az, amiért sokszor egy szuperérzékeny gyereket Aspergeres-nek titulálnak. Ezen kívül megtévesztő lehet az is, hogy egy szuperérzékeny gyerek idegen társaságban hajlamos először csak megfigyelni, felmérni az erőviszonyokat, így eleinte kevésbé kommunikatív.

              A szuperérzékenység és a szenzoros feldolgozási zavar 

A szenzoros feldolgozási zavarral szintén sok a hasonlóság. Az egyik oka, hogy a szenzoros feldolgozási zavar esetében is létezik a túlérzékeny típus, aki hasonlóan a szuperérzékenyekhez nem szereti, ha egy ruha „bökős” vagy zavarja a címke, a zokni varrása, stb. A szenzorosság azonban egy olyan idegrendszeri zavar, amely miatt az agyba beérkező külső és belső ingereket össze-vissza rögzíti az idegrendszer. Tehát az ingerek rendszerezésével van nehézsége a szenzoros személynek. Ezzel szemben a szuperérzékeny minden ingert befogad, ami néha már túl sok és ezért túltelítődik. Bizonyos kutatások szerint akár örökölhető is a szenzoros feldolgozási zavar. Ugyanakkor magzatkori és születési nehézségek is befolyással lehetnek a kialakulásra, bizonyos hajlamosító környezeti tényezők mellett.

Az egyik szembetűnő különbség lehet a szuperérzékenyek esetében, hogy míg náluk az aktivációs rendszer fokozottan aktív, addig a szenzoros feldolgozási zavarban szenvedő az ingereket nem tudja összekoordinálni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy míg egy szuperérzékeny gyerek előbb-utóbb felmászik a mászókára, csak előbb kiértékeli a lehetséges veszélyeket és megfontoltan cselekszik, addig a szenzoros feldolgozási zavarban szenvedőknél kimarad ez az értékelési fázis, egyszerűen csak ügyetlenebben másznak fel a mászókára az egyensúlyi problémák miatt. Ettől függetlenül lehetséges, hogy valaki szuperérzékenyként szenzoros feldolgozási zavarral is küzd.

 

Ha bizonytalan vagy, vagy kérdéseid lennének, keress bátran az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
https://pszichologuscoach.hu 
+ 36 20 517 1400
eszter.kovesdi.coach@gmail.com