A DACKORSZAK IS EGYSZER VÉGET ÉR. – UGYE??

Már pedig, ha az utca hallja, akkor már ott is a bizonyítvány: Kudarcot vallott anya vagyok.
Hol árulják ezt a bizonyítványt, mikor küldik postán az értesítőt, hogy lehet menni a központba átvenni? A legrosszabb: sehol a világon. Csakis benn, a lelkemben, ahol igazán gyötörni tud.

Hullámok sora az élet, és pont ebben a hullámban talált rám az én régi mankóm: Kim John Payne az Egyszerűbb gyermekkor című könyv szerzőjének, mondhatni helyi segítője, társa: Faragó Ági és Kövesdi Eszter az első pszichológus-coach Magyarországon, aki szuperérzékenyekkel foglalkozik (elvégezte Elaine N. Aron erre vonatkozó képzését). Hirtelen jött felindulás és maga a segítség kérés lehetősége vitt el Dackorszakról szóló közös workshopjukra.

Mi is az a hangzatos workshop? Oly sokan és oly sok mindenre használják ezt a szót. Lehet egy foglalkozás, egy tematikus oktatás, egy szakkör, a különböző emberek tudásbázisainak összesítése, erre nincs egyetlen szó vagy meghatározás. Ági és Eszter azonban a lehető legtöbb jelentést fogta össze abban a 3 órában, amit kaptunk tőlük. Anyák voltunk, sorstársak, tudásra vágytunk, közös tapasztalatokra, szakmai háttérre, gyermekünk lelkének a megfejtésére, egyfajta mankóra, hogy kiutat találjunk az olykor kilátástalannak tűnő próbálkozásinkból. Ezt mind és talán még többet is megkaptam egy gyermekmentes szabad estén, ahol bizony nem esett másról szó, csak épp a gyermekekről, és ez most pont így volt helyénvaló.

Anyaként sose vagy egyedül, ezt vallom, tudom és tapasztalom is, hiszen amíg itthon vagy a gyerekkel, addig mindig van kihez szólni, kit megölelni, terelgetni, van kinek a ritmusához lelassulni, de abban se vagy egyedül, hogy éppen mit élsz át: egy rész magányt, egy rész magunkra fókuszálást, egy rész háztartásbeli alkalmazotti létet, de amiből a leges legtöbb van: az az, hogy van időd mindent vagy ezerszer átrágni, kigondolni, újra játszani.
Hogy jó ez? Igen, nagyon is az, hiszen mikor van máskor lehetőséged ennyit elmélkedni, kifordulni önmagadból, fejlődni, örülni, nevetni, sírni – olykor egyszerre?! A nyolc órás malom mellett, sajnos már nagyon nem…

Megpróbálhatjuk oldani a napi harcainkat egyedül is, de, aki kicsit is úgy érzi, egyedül van és tehetetlen, annak tudom javasolni, hogy igenis tegyen egy próbát, lépjen ki a komfortzónából, merjen meghallgatni, hallani és netán kinyílni is egy kicsit, hiszen az olykor már elfeledett közösség ereje hatalmas. Igaz, hogy ritkábban él együtt több generáció, így a tapasztaltak, segítők nincsenek pont ott, amikor mi magunk tehetetlenül állunk, de helyette, vagy épp mellé belépett a körbe a tágabb közösség szerepe.
Akik megjelennek mind egy cél vezérli őket: segíteni akarás. Nem hazudok: erős a segíteni akarás a gyereken, aki épp nem tudja még kezelni azt az ezer rá tóduló érzelmet, de ugyanakkor hatalmas segíteni akarás Önmagunkon is, hiszen egy-egy ilyen dackorszak erősen meg tudja határozni a család egészének az életét.

Kinek érdemes részt vennie? Aki épp belekerült, aki már benne van, aki már túlon túl régóta benne van és aki előtt áll még a dackorszak, mert erre nem lehet elégszer felkészülni.
Kinek nem ajánlom? Aki már túl van rajta, hacsak nem akar segíteni másokon a tapasztalataival, vagy megérteni a miérteket, amik esetleg azóta is foglalkoztatják, mert akkor azt mondom, hogy igenis mindenkinek kötelezővé tenném a részvételt. Anyáknak és Apáknak, Nagyszülőknek, Nagy testvéreknek, Vigyázóknak, Mindenkinek, aki csak jelen van a gyermek életében, mert közösen tudunk a legjobban segíteni egymáson.

Hogy miért is írom ezeket? Mert vannak ebben a témában nagyon fontos kérdések, amikre először nem is gondolnánk: ki az igazi dacos?! Ő, aki szeretné, ha egyszer az akarata érvényesülne, vagy Én, aki szeretné, hogy mindig az akaratom érvényesüljön? Kicsit se mindegy… ?

Szóval mi is az a Dackorszak – Egyszerűbben workshop? Egy biztonságos hely, ahol, ha ott vagy, megkapod a válaszokat a miért-ekre, az eszközöket a megelőzésre, a megoldást az egyszerűsítésre, rájössz, hogy a lelki láz, a túlfűtöttség nem mindig a gyermekben van jelen, hanem épp benned, hiszen a gyermekeink annyira, de annyira mi vagyunk, minket mintázva tanulnak, tükröt tartva formálódnak. ?

Azt mondom, formálódjunk velük együtt, én már elkezdtem, és az egész család, benne a kis dacos haddal is, velem tart. ?

A következő workshopról, ahova te is bátran csatlakozhatsz, itt tudsz informálódni:

Várom nagyon a Te tapasztalataidat is!

A dackorszak is egyszer véget ér. – Ugye??