Sosem késő elkezdeni, merj önmagad lenni és higyj magadban

 

Kövesdi Eszter szervezetpszichológus- coach szakember második gyermekének születését követően kezdte el felépíteni praxisát. Kislányánál felismerte a szuperérzékenység jellemvonásait, majd az országban egyedüli pszichológusként elvégezett egy amerikai továbbképzést, hogy támogatni tudja hasonló tünetekkel élő gyermekeket és szüleiket.

1, Mivel foglalkoztál korábban?

Korábban, azaz mielőtt gyerekeim lettek volna egy német hátterű, nemzetközi bank közép-és nagyvállalatokkal foglalkozó osztályán voltam igazgató-helyettes. Mivel több, mint tíz évet töltöttem ott, sok mindent tapasztaltam és volt szerencsém több munkakörbe belelátni. Rengeteg banki projektben részt vehettem, dolgoztam a bank frankfurti központjában is, termékfejlesztéstől kezdve a marketingen át a bank teljes betéti portfóliójának kezelése mellett napi szinten foglalkoztam 60-80 cég, illetve cégcsoport ügyeivel és képviseltem őket, illetve a bankot.

2, Mikor volt az a pont, amikor eleged volt a korábbi munkádból és eldöntötted a sajátodba kezdesz?

Azt nem mondanám, hogy elegem lett, inkább az motivált, hogy mivel szeretek több lábon állni – néha már túlságosan is bebiztosítva magam, ahogy látszik ez a diplomáim számából is – , folyamatosan kerestem és mai is keresem az új lehetőségeket. Körülbelül négy éve dolgoztam a bankban, amikor úgy éreztem, hogy hosszú távon ez nekem kevés lesz. Így mivel már a banki szakmában is emberekkel való napi szintű kapcsolattartás volt az, ami igazán motivált, úgy döntöttem, hogy pszichológus leszek. Akkor még nem tudtam, hogy ez ilyen hosszú folyamat, de bíztam magamban, a szeretteim támogattak és munka mellett folytattam a tanulást. Azért mondom, hogy folytattam, mert éppen akkor fejeztem be a mérlegképes könyvelő iskolát és amúgy is kerestem az újabb kihívásokat. És közben megszülettek a gyerekeim és egyre kevésbé láttam azt megvalósíthatónak, hogy egy napi 8-9 órás munka mellett még a gyerekeimmel is tudnék foglalkozni. Ennek ellenére a mai napig nem tettem le róla, hogy ha egyszer úgy adódik, még folytassam azt a munkát is, persze más, rugalmasabb keretek között.

3, Nőként, vállalkozóként mi volt számodra a legnehezebb? Hogyan lendültél túl rajta?

A logisztika, a szerepeim összeegyeztetése a mai napig nehéz, de ugyanakkor tölt az a szabadság, amivel rendelkezem: hogy én oszthatom be az időmet, azzal foglalkozok, ami mindig is érdekelt és annyi munkát vállalok, amit lelkiismeretesen el tudok végezni, még erről is én dönthetek. Persze nekem is meg kellett küzdenem, a „mi lesz, ha érzéssel…”, de el kellett fogadnom, hogy mindent nem tudok befolyásolni, de ha bízok magamban és tudom, hogy mindenbe 100%-ot teszek vagy többet, azzal, amit csinálok értéket teremtek, előbb-utóbb kifizetődik. És így is lett. Az ügyfeleim nekem a visszaigazolás és egyben a motiváció.

4, Mikor és hogyan jött az életedbe a szuper érzékenység? Hogyan tudtad beleépíteni a munkádba?

A lányomnál pont úgy jött a felfedezés, ahogy nálam is. Sokáig nem tudtam nevet adni az érzésnek, csak azt éreztem, hogy kicsit más vagyok, mint a társaim. Hamar kimerülök, nem szeretem a hangos helyeket, szeretek megfigyelni, szeretem a csendet, ugyanakkor nagyon hamar meg tudom állapítani, hogy ki mit érez, milyen a személyisége, egy csoportban hogyan működik, stb.. A lányomnál a következőkre figyeltünk fel: sokkal érettebben gondolkodik a társainál, kiváló a memóriája, ugyanakkor, ha bárkit a környezetében szomorúnak lát vagy éppen sír, ő is rögtön átveszi a hangulatát és sírni kezd. Először, megfelelő háttér ismeret híján, felmerült, hogy Aspergeres, mivel rendkívül okos, azonban pszichológusként tudtam, hogy a kommunikációs stílusa pont az ellenkezőjéről árulkodik. A lányom kapcsán derült ki, hogy szuperérzékeny vagyok ő is és én is, és a végén annyira megfogott ez a téma, hogy elvégeztem a szuperérzékenység „felfedezőjének”, Elaine N. Aron segítők szakemberek számára tartott képzését és így jelenleg Magyarországon egyedüliként lehetek a szuperérzékenyekre specializálódott pszichológus és coach.

5, Mennyire változtatta meg a gondolkodásmódod a vállakozói lét és a szuperérzékenység? Milyen segítséget jelentett számodra?

Az , hogy felismertem, hogy szuperérzékeny vagyok, egy hatalmas önismereti út kezdete volt, de megérte. Nem is inkább a vállalkozói lét változtatta meg a gondolkodásmódomat, hanem sokkal inkább mondanám azt, hogy nekem változott úgy a gondolkodásmódom, hogy el tudtam fogadni a vállalkozói léttel járó bizonytalanságot.

6,Sok nő a gyerekei mellett otthon töltött idő alatt jön rá hogy valami új szakmába, karrierbe vagy vállalkozásba kezdenének. Mit javasolsz nekik?

Azt, hogy sosem késő elkezdeni, hogy merjenek önmaguk lenni és higgyenek magukban!

https://noicafe.blog.hu/2018/10/19/sosem_keso_elkezdeni_merj_onmagad_lenni_es_higyj_magadban?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR1D_ZjVJ-jmXi485q2Ykp4sXErt89_8R-v_HOlt3EIwBXOjmJ3VUtYU5Yc