Ki is vagyok én valójában?
Sokakban felmerül a kérdés, legalább egyszer az életben, ha nem is előbb, olyan harminc, negyven éves kora tájékán mindenképp. Sokan ilyenkor döbbennek csak rá, hogy fogalmuk sincs mit szeretnének, hiszen eddig mindig csak az elvárásoknak, feladatoknak próbáltak megfelelni és amikor végre itt lenne a lehetőség, hogy ők döntsenek, nem tudják mit akarnak, mi a jó nekik.
Miért van az, hogy a lehetőségek tárháza egyre nagyobb ahhoz, hogy megtaláld a boldogságod, mégsem tudsz igazán boldog lenni? Keresel valamit, de fogalmad sincs mit. Az egyetlen, amit tudsz, hogy nem vagy boldog. Mit lehet tenni ebben az esetben?
Szuperérzékenyen
A szuperérzékenyeknél ez a jelenség szinte mindig előfordul. Amit minden tudományos kutatási háttér nélkül azzal tudok magyarázni, hogy a szuperérzékeny emberekben hatalmas a megfelelni vágyás, nagyon erős a szabálykövetés, így annyira megszokták, hogy másokért éljenek, hogy már nem is tudják kik is ők valójában, mit is akarnak. Saját testi szükségleteiket is hajlamosak elnyomni szinte ok nélkül. Sok szuperérzékeny magától nem tud leállni, csak akkor legtöbbször, ha a teste erre kényszeríti. Miért is van ez? Ha belegondolunk gyerekkorban van egy erős családi befolyás, ami akarva akaratlanul is kijelöli számunkra az utat. A legtöbb szuperérzékeny esetében soha nem voltak kimondott elvárások, mégis már gyerekkorban ezeknek a ki nem mondott elvárásoknak akar megfelelni akár nem tudatosan is. Később jön a karrier, munka, család, stb. A fókusz tehát áthelyeződik a családi környezet által támasztott elvárásokról a társadalmi elvárásokra. De attól még az elvárás elvárás marad. Mindenkinek egyéni, hogy ezeket az elvárásokat nagyjából mikor és hogyan tudja vagy akarja teljesíteni, de amint ki van pipálva minden ezen a listán, jön a kérdés, hogy ki is vagyok én és mit szeretnék, mit várok az életemtől?
Sématerápia
Ezt a jelenséget nagyon jól írja le Alice Miller (2005) A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása című könyvében. Ahogy a könyv címében is látszik, illetve egyre több pszichológiai irányzat hangsúlyozza a bennünk lakó belső gyermek megértését, gondozását, stb., ehhez a belső gyermekhez kell visszamennünk, hogy megértsük a valódi szükségleteinket. Szuperérzékenyként nagyon fontos, hogy úgy gondoskodjunk saját magunkról mintha az a saját gyermekünk volna. Ahhoz viszont, hogy tudjunk gondoskodni saját magunkról meg kell ismerni a szükségleteinket, vágyainkat. A legtöbb esetben saját magunk feladása valahol gyermekkorban történt, ahhoz tehát, hogy megértsük mire is vágyunk, vissza kell mennünk ahhoz a gyermekhez, akinek a szükségletei nem lettek kielégítve. Ehhez nagyon jó módszer a sématerápia, amivel engem is tudtok bátran keresni az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
eszter.kovesdi.coach@gmail.com
+ 36 20 517 1400