Elaine N. Aronnak köszönhetően nagyon sok mindent megtudhatunk a szuperérzékenységről, azonban van pár dolog, amit azóta tapasztalati úton figyeltem meg, illetve ezen megfigyeléseimet nagyon sok szuperérzékeny szülő társam megerősítette.
Előrebocsátom azonban, hogy ezeket a tényeket semmilyen kutatás nem támasztja alá és a megfigyeléseim nem is tekinthetők reprezentatívnak, mégis szinte tízből kilenc szuperérzékeny gyermekre igazak az alábbiak. Ezek a tények természetesen mind visszavezethetők valahol az Aron (2012) által leírt személyiség jegyekre, de ezen összefüggések ilyen direkt formában nincsenek kimondva.
- Szuper „örző-védő” ösztön
A legtöbb szuperérzékeny szülő arról számol be, hogy gyermekeik mindig kiállnak másokért, az igazság bajnokai és szeretteiket tűzön-vízen át megvédik. Az óvodában gyakori, hogy a szuperérzékenyek nagyon figyelnek a kisebbekre és óvják őket. Emlékeztek a „A szív bajnokai” című filmre Sandra Bullock-kal? Ha nem, érdemes megnézni, mert rögtön tudni fogjátok mit is jelent egy szuperérzékenyeknél az „örző-védő” ösztön. Ha Aron leírására szeretnénk ezt a tényt visszavezetni, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az „örző-védő” ösztön ahhoz kapcsolódik, hogy a szuperérzékenyek maguk helyett sokkal inkább másokat helyeznek előtérbe. Ezért is fontos számukra, hogy a közösség hasznos tagjainak érezzék magukat. És magukkal szemben a legkritikusabbak. Ez abban is megnyilvánul, hogy akár képesek saját magukat úgymond büntetni, ha úgy érzik, hogy nem tettek meg mindent a másikért, a közösségért.
- Anyához való extrém kötődés
Mint tudjuk minden gyermeknek fontos a biztonságos kötődés a szaknyelv szerint az elsődleges gondozóhoz, akit általában az anya testesít meg. Aron (2012) is többször hangsúlyozta, hogy a szuperérzékenyek számára az egyik legfontosabb dolog a kiszámíthatóság, azaz a biztonságra való törekvés. Ezért jellemzően egy szuperérzékeny gyermeket nagyon szoros kapcsolat fűz az édesanyjához, szinte minden rezdülését átveszi és pont ezért nem csodálkozhatunk, hogy sok szuperérzékeny gyermek nagyon sokáig az édesanyjával alszik, amit az újabb kötődő nevelési irányzatok támogatnak is. Ezért is van, hogy egy szuperérzékeny gyermeknek nem javasolt a bölcsőde, hiszen akkor ideje korán el kell válnia édesanyjától. Ráadásul pont ezért az sem jellemző, hogy egy szuperérzékeny gyermeknek lenne bármilyen „anyát helyettesítő” tárgya, ha a fenti szükségletei (együttalvás, sok együtt töltött idő anyával három éves koráig) ki vannak elégítve. A szuperérzékeny gyermekek esetében így különösen igaz a mondás: „boldog anya, boldog gyermek”.
3. Sajátos feszültség levezetési módok
A legtöbb szuperérzékeny szülő elmondása szerint, illetve a saját tapasztalatom is az, hogy a szuperérzékeny gyerekek kevésbé drámaian hisztiznek. Azaz köztük kevesebb az olyan gyerek, akik tipikusan az áruház közepén a földre vetik magukat és őrjöngve csapkodják a fejüket a padlóra. Ennek oka elsősorban, véleményem szerint, hogy a szuperérzékeny gyerek nagyon igyekeznek megfelelni másoknak és mivel fontos számukra már kisgyermek korban, hogy mit gondol róluk a környezetük, próbálják visszafogni magukat. (Emiatt is van, hogy míg egy szuperérzékeny általában az óvodában mintagyerek, addig otthon épp ennek ellenkezőjét figyelhetjük meg.) Egy szuperérzékeny gyereknek nap mint nap rengeteg feszültséggel kell szembe néznie. Egyrészt rengeteg inger éri őket, másrészt más emberek feszültségeit is könnyen magukra veszik. És ezért van, hogy minden szuperérzékeny előbb-utóbb módot talál arra, hogy ezt a sok felgyülemlett felesleges feszültséget levezesse. Így a legtöbb szuperérzékeny gyermek vagy a kezét szorítja ökölbe, ha túl sok a feszültség (legyen szó akár pozitív akár negatív stressztről), vagy ugrándozik, vagy kiabál, vagy dobol és még sorolhatnám. A szuperérzékeny gyerekek kreativitása ebben is határtalan.
Ha úgy érzed Te is hozzá tudnál tenni a fenti listához vagy akár kérdéseid vannak a szuperérzékenység kapcsán, keress bátran az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
eszter.kovesdi.coach@gmail.com
+ 36 20 517 1400