Szuperérzékeny gyerekkor?!
Kicsit kisarkítva, de lényegében életünknek két meghatározó szakasza van: „a gyerekkorunk és az azt követő időszak, amikor megpróbáljuk feldolgozni a gyerekkorunkat.” Ezt erősítik azok a humángenetikai kutatások is, melyek szerint a személyiségünket fele-fele arányban határozza meg a genetika, illetve a környezet. Környezet alatt elsősorban szülőket, családot, barátokat értem, akik úgymond beleszólhatnak a gyerekek nevelési kérdéseibe. Pont ezért gyerekkorban még ha kicsivel is, de elbillen a mérleg nyelve a környezet irányába, míg felnőttkorban már inkább a genetika, ami rányomja a bélyegét a személyiségünkre.
A szuperérzékeny gyerekek esetében pedig különösen fontos gyerekkorban a környezet szerepe. Ugyanis Elaine N. Aron kutatásai igazolták, hogy azok a szuperérzékenyek, akik nem megfelelő környezetben nőnek fel, azok felnőttkorban nagyobb eséllyel lesznek depressziósok. És itt a megfelelő környezet alatt, a kötődési elméletek (lásd bővebben John Bolwby ) közül is azokat értem, akik biztonságosan kötődnek elsődleges gondozójukhoz. Bolwby (1969) szerint a csecsemők is azokhoz fognak kötődni, akik a világ felderítéséhez biztonságos hátteret biztosít számukra. A mai korban ehhez hasonló elveken alapulnak az olyan módszerek, mint például a kötődő nevelés vagy akár a Gordon-módszer.
A kötődést azonban befolyásolhatja a gondozás minősége (válaszkészség), a csecsemő temperamentuma (esetleg speciális szükségletei), családi körülmények és a szülők saját kötődési tapasztalata is, illetve a kulturális nevelési különbségek is. Bowlby tanítványa és kollégája Mary Ainsworth (1971) és Bell voltak azok, akik egy korábbi kísérlet kapcsán (lásd bővebben idegen helyzet teszt, 1970), három kötődési mintázatba sorolták a megfigyeltek gyerekeket. 65-70%-uk biztonságosan kötődött az anyjához, míg 30%-uk bizonytalanul, azaz vagy elutasító volt a gondozójával szemben (elkerülő kötődés) vagy kiszámíthatatlan, ambivalens volt a magatartása (ellenálló kötődés). (A dezorganizált kötődés pedig már bántalmazás következményeként alakulhat ki.)
A fentiekkel csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy gyermek számára mindennél fontosabb a SZERETET, az ELFOGADÁS és a BIZTONSÁG. Bár ez a három szó nagyon egyszerűnek hangzik, mégsem azok. Nem elég mondanunk, ennek megfelelően is kell cselekednünk. És egy szuperérzékeny gyerek számára ezek az egyszerűnek látszó szavak akár az egész életére kihatással lehetnek.
Ha bizonytalan vagy, vagy kérdéseid lennének, keress bátran az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
eszter.kovesdi.coach@gmail.com
+ 36 20 517 1400
https://pszichologuscoach.hu